Brassavola
A Laeliákkal igen közeli rokonságban álló, felépítésben és virágzatban is hasonló növények, szárgumóik vékonyak, levelük viszont kemény, húsos. A virágok színe mindig csak fehér vagy zöldesfehér, viszont igen illatosak, lepkék porozzák be őket. Jelentőségük első sorban az 1-2 virágos fürt azon különlegessége, hogy ajka erősen csipkézett vagy tölcséres formájú, ami a rokon Cattleya és Laelia keresztezésekor kedvezően érvényesül. A 13 érvényes faj közül csak néhánynak van nagyobb szerepe a nemesítésben. Mérsékeltházi körülmények között szárazságtűrők, igen alkalmazkodóképesek, ezért szobában is szépen díszlenek, nyáron a szabadban tarthatók, sok fényt kívánnak, de télen kifejezetten pihenési időt igényelnek.
Brassavola cucullata
(mezofil-termofil)
Ez a faj az összes Brassavola közül a leghosszabb: az akár 35 centi hosszú levelek keskenyek, kör keresztmetszetűek, a sárgásfehér virágok ívelt lepellevelei elérhetik a 11 centis hosszúságot is. Az ajak is hosszú és szalagszerű. Minden virág egy akár 15 centis hosszúságot is elérő magházon fejlődik. A növények bámulatos virágai megjelenésükkor a legvonzóbbak. A természetben csupasz fakérgen, szinte függőlegesen nő, ezért egy kéregdarabra vagy vastag botra erősítve célszerű nevelni. Cserépben nevelni természetellenes. Nyáron a támaszokat orchideástól ki lehet akasztani a szabadba, félárnyékos, védett helyre. A növény néhány hetes nyaraltatás után egy évben akár kétszer is virágozhat, ha az év folyamán rendszeresen kapott öntözést és tápanyagot. Mexikóban, Venezuelában is honos.