Brassia bidens
(mezofil-termofil)
A Brassia nemzetség tagjai páratlan szépségűek, virágaik igazán különleges méretűek és megjelenésűek, illatuk pedig különleges - mindez igen vonzó az orchideakedvelők számára. A B. bidens liofita vagy epifita orchidea, tojás alakú, megnyúlt, sárágs álgumókkal, amelyek maximum 8 centi hosszúak. Minden felálló drótszerű virágszáron 3-8 virág fejlődik. A sárgás lepelleveleket borító halványbarna foltozottság a nemzetség többi tagjához hasonlóan intenzív kontrasztot kölcsönöz a virágoknak. Az ajak fehéres, és a többi virágrészhez képest egyáltalán nem tűnik érdekesnek. Nevelése azonos a következő fajéval. Télen és tavasszal virágzik.
Brassia longissima
(mezofil-termofil)
A latin fajnévből ítélve ennek a növénynek van a leghosszabb oldalsó tepáluma, amelyek lefelé állnak, és akár 20 centisek is lehetnek. A többi virágrész megjelenése valamivel szerényebb: a megnyúlt egyszerű szív alakú ajak fehéres, a többi lepellevél alig fele olyan hosszú, mint az oldalsó tepálumok. A virág feltűnő színei továbbá a sárga háttérből kiemelkedő, finoman elosztott barna foltok. A felálló, 10-15 virágot számláló virágzat a lapos álgumók alapi részéből fejlődnek, és elérheti a 60 centis magasságot. A levelek meglehetősen hosszúak. Sok fényt, a tavaszi vagy nyári rendszeres virágzáshoz pedig nyugalmi időszakot igényel. Előfordulási helye Costa Rica, Panama mellett Ecuador és Peruban is honos.
Brassia maculata
(mezofil-termofil)
Annak ellenére is említést érdemlő faj, hogy virágai nem annyira hosszúak, mint az előző fajé. A két faj termesztési igényei szinte azonosak csakúgy, mint zöld részeik megjelenése, bár ennek a fajnak álgumói kicsit nagyobbak. A virágszár akár 20 zöldes virágot is hozhat, amelyek ajkai fehéresek, fényes, barna pöttyökkel. A megnyúlt tepálumok hossza nem éri el a 10 centti. Nyár végétől ősz végéig virágzik; Kubában, Jamaicán, Guatemalában és Hondurasban honos.
Brassia mexicana
(mezofil)
E fajt a sziromlevelek alapi részénél lévő egyszínű, lila és barna összefüggő foltok és a fehéres ajak közepén található néhány sötétlila folt különbözteti meg a nemzetség többi tagjától. Zöld részeinek megjelenése, csakúgy, mint ökológiai és termesztési szükségletei, a nemzetség jellemző képviselőjévé teszi a fajt. Tavasszal virágzik; Mexikóból származik.